Gyilkos Joe kritika

Mai kritika alanyom nem más, mint a Gyilkos Joe című 2011-es film. A filmet William Friedkin rendezte, a főszerepekben meg Matthew McConaughey, Emile Hirsch, Juno Temple, és Thomas Haden Church volt.  Nagyon sokat gondolkodtam, hogy a film vajon milyen műfajba sorolható, krimi, thriller, vagy dráma, elvégre mind a három műfaj stílusjegyeit magán hordja, végül mégis arra jutottam, hogy azért ez mégis csak egy provokatív művészfilm volt. A gond csak az, hogy az ilyen filmeket a díjakat kiosztó emberek nagyon messzire elkerülik, így a film nem várhatott sok díjra. Vajon nekem, mint átlag nézőnek, sikerült eladnia a filmnek magát? Vagy a film a kritikusok és az átlagemberek mellett is elmegy? A következő cikkből ez is kiderül.

A film kezdetekor megismerkedünk Chris Smith-el, akinek hatalmas adósága van, és ha nem fizet gyorsan, akkor meg fogják ölni. Felkeresi így apját, hogy segítséget kérjen, de mivel neki sincs pénze, így nem tud rajta segíteni. Chris felveti apjának, hogy anyjának 50 000$-os életbiztosítása van, aminek a kedvezményezettje nem más, mint a húga Dottie. Ráadásul nem rég hallott egy nyomozóról, aki mellékállásban bérgyilkos. Így hát megegyeznek, és felhívják Joe Cooper-t a bérgyilkost, és egy találkozóra hívják. A találkozón azonban kiderül, hogy Joe előre kéri a pénzét, és nem elég neki, ha a biztosításból kapja meg a pénzt a gyilkosság után. Azonban Joe felveti, hogy elfogadja foglalónak Dottie-t is, így hát végül csak megegyeznek…

Mint az a rövid tartalomból is kiderül, ebben a filmben igazán nincs jó karakter, ezt sajnos az első pillanatba el kell, hogy fogadjuk, mert csak így tudunk a filmen igazán jól szórakozni.

A film alap története nagyjából ennyi, és most kezdjünk bele a film kritikai elemzésébe, először a film pozitívumaival.

Már a film első perceiben kiderült, hogy mi is az, ami a legjobban sikerült a filmbe, és ez nem más, mint a párbeszédek. Hihetetlenül izgalmas minden egyes beszélgetés, és nem utolsó sorban nekem a párbeszédek igazán életszerűnek is tűntek. Minden karakter pont olyan stílusban beszél, ahogy épp kell, Chris kétségbeesett, Joe érzéketlen, és aberrált, Dottie kicsit visszamaradott. Hihetetlen, hogy milyen jól visszaadja egy-egy párbeszéd a szereplők jellemét. Óriási Respect tőlem a dialógus készítőknek.

Persze az imént felsorolt remekül megírt párbeszédeket elő is kellett adni, és ez nem is akárhogyan sikerült. A színészek mindent beleadtak, komolyan tanulmányozták a szerepüket, és ennek megfelelően mindent ki is hoztak belőle. Igazából egy rosszul játszó színésszel se találkoztam, igaz, hogy tulajdonképpen, csak öt karakter van a filmbe. Hisz a főszereplőkön kívül csak egy- két, egy perces felbukkanás van más színészeknek, és az alatt a rövid idő alatt nem tudjuk meg róluk, hogy jó színészek-e, vagy sem.

Nehéz lenne kihagyni a film pozitívumai közül a film hangulatát, ami valami eszméletlenül jóra sikeredett. Végig futkosott a hátamon bőr. A kisvárosi hangulata, a félelem, az aberrált szexualitás mind tökéletesen átjön a képernyőn.

Talán épp a hangulatot erősítette a jó hanghatás is. A csendes éj, ahol csak a kutya ugatás hallatszik, a kocsi ajtó csattanása, ajtó becsapódása, mind tökéletesek voltak. Nehéz lenne kihagyni az öngyújtó fedél hangját is, amikor Joe játszik vele. Itt egyébként érdemes összehasonlítani, hogy a Mint a kámfor című filmbe George Clooney karaktere (Jack Foley) szintén ezzel játszik, de ott a hanghatás nem lett ilyen jó.

Itt szeretném még megemlíteni, hogy ennek a filmnek igazán jót tett a kevés zenei bejátszás, valamint az, hogy, ha mégis bejátszanak egy-egy zenét, akkor azt halkan teszik.

Az operatőrök munkája is megérdemel néhány szót. Nekem nagyon tetszett a munkájuk. A sok közeli a párbeszédek között segített, hogy még jobban leolvashassuk az érzelmet a karakterek arcáról. Na meg a provokatív jeleneteknél is, igen csak közreműködtek a kellő hatás eléréséhez.

A film erényeit növeli még, hogy teljesen kiszámíthatatlan. Sose lehet tudni, hogy mi is fog épp következni a következő jelenetben. Ez a mai filmvilágba nagy erény, kevés ilyen film van mostanában. Nekem a film végéig nem igazán volt fogalmam, hogy mi is lesz a vége. Aztán amikor eljött a film utolsó két-három perce akkor az ott történtektől majdnem leesett az állam.

Úgy tűnik, hogy eljött az ideje, hogy beszéljek egy kicsit a film kevésbé jól sikerült részeiről is. Jöjjenek hát a film negatívumai.

Először is, amit szeretnék megemlíteni negatívumként, az nem más, mint hogy az alap történet nagyon a háttérbe van szorítva. Ez lehet csak engem zavart, de mintha a történetet húsz perc alatt elintézhették volna, és ezért úgy gondolták, hogy felhígítják egy kicsit. A gond csak az, hogy a hígítás sokkalta erőteljesebb, és érdekesebb volt, és teljesen a háttérbe szorította az időnként előbukkanó, ultra lassan folyó alaptörténetet.

A film másik nagy hibája szerintem a rengeteg hirtelen vágás volt. Ezek sokszor nagyon idegesítőekre sikeredtek. Könnyű emiatt elveszteni egy pillanatra a fonalat.  Van egy olyan jelenet, ahol ez a hiba nagyon is láthatóvá válik, az egyik jelenetbe Joe Cooper ül az autópálya mentén a fűben, és egy hirtelen vágás, és már áll is, majd egy újabb vágás és már jó pár méterrel arrébb sétál. Legtöbbször szerencsére nem ennyire látható a hiba, csak egy kicsit zavaró.

A filmbe van két darab pocsék verekedős jelenet is. Amikor az elsőt megláttam, majdnem elsírtam magam, szó szerint látható volt, ahogy melléütnek, mellérúgnak. Ez nagyon illúzió rombolóra sikeredett, de amikor a film végén a második ilyen jelenet volt, már igyekeztem nem is odafigyelni. Végül is ez megbocsátható, mivel nem egy verekedős akciófilmről beszélünk, de azért élethűebbre is sikerülhetett volna.

Hibának emelném még ki a filmbe folytonosan előkerülő perverziót. Bár nagyon sokkoló, és hatásos jeleneteket eredményezett, valahogy ez nekem kicsit sok volt. Persze szerintem a készítőknek épp ez volt velük a terve.

Tudom, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de én negatívumnak emelném ki a család egymáshoz való viszonyulását is. Szerintem, ha egy „család” ilyen tervet eszel ki, akkor sokkal összetartóbbak lennének, nem fordulnának ilyen látványosan egymás ellen. Persze én nem tudom, ilyen elmebeteg családot még sose láttam.

Összességébe egy feszült hangulatú, remek párbeszédekkel, és nem utolsó sorban meztelenséggel tarkított filmet kaptam. Nekem, mint átlagnézőnek kimondottan tetszett, biztos, hogy még majd megnézem párszor, de nem az elkövetkező időben, talán majd pár hónap múlva, amikor leülepedik bennem a film. Jó volt látni, ahogy a film teljesen hátat fordított a mostanság megszokott Hollywood-i receptnek. Egyszeri megnézését erősen ajánlom!

Kinek ajánlom:

-Akik szeretik, a feszült hangulatú filmeket

-Akik szeretik, a kiszámíthatatlan filmeket

-Matthew McConaughey rajongóknak

-Akik nem rettennek meg egy kis meztelenségtől

-Akik valami újat várnak egy filmtől

Kinek nem ajánlom:

-Akik szeretik, ha a főszereplő pozitív karakter

-Akik szeretik, ha van legalább egy pozitív karakter a filmben

-Akik megrettennek egy kis meztelenségtől is

-Akik nem szeretik, a feszült hangulatú filmeket

A film végső értékelése tehát:

7,3/10

Movie 43 – Botrányfilm kritika 

Mai teszt alanyunk nem más, mint a 2013-ban bemutatott fekete komédia, a Movie 43 – Botrányfilm. Amikor először megláttam ennek a filmnek az adatlapját az IMDB-n, nagyon meglepődtem, hogy mennyi nagy sztár játszik ebbe a filmbe. Emlékszem többször rá is kerestem az interneten, hogy miről is szól, de semmi konkrétumot nem tudtam meg a filmről. Akkor azt gondoltam, hogy ezt mindenképpen meg kell néznem. Tegnap előtt végre sikerült megnéznem, és hát, nem véletlenül nem írtam meg rögtön róla a kritikát, gondoltam hagyom leülepedni ezt az élményt, hogy tisztán tudjak gondolkodni a cikk írásakor. Vajon a két nap leülepedési idő, azért kellett, mert annyira tetszett a film? Vagy épp ellenkezőleg? A következő cikkből ez is kiderül.

Nos, akkor vágjunk is bele.

A történetünk elég érdekes, ugyanis ott kezdődik, hogy Charlie Wessler belép Griffin Schraeder irodájába, és megpróbálja neki eladni a forgatókönyvét. Tulajdonképpen a film több apróbb kis történetből áll, amit Charlie felolvas Griffin-nek. Minden történet kettő-három szereplőnek a rövid történetét meséli el. A történetek abszolút nem függenek össze, és mindössze néhány percesek. Időnként visszatérünk Charlie-hoz és Griffin-hez is, ahol megnézhetjük, hogy Charlie milyen eszközökkel próbálja eladni a forgatókönyvét…

Igen, tudom mire gondoltok! Arra, hogy ebből a tartalomból sok minden nem derült ki, de valószínű, hogy ennél sokkal részletesebb tartalmat nem nagyon lehet adni a filmről.

 Szerintem vágjunk most már bele a film pozitívumaiba.

Hát először is, amit tényleg pozitívumnak lehet felfogni, hogy a magyarok által kreált második cím (Botrányfilm) nagyszerűen leírja a filmet. Ez tényleg egy botrányfilm. Szerintem a készítőknek is ez volt a főcéljuk. Kiakasztani a nézőket.

Nekem nagyon tetszettek a filmbe, hogy folyamatosan kikacsintanak. Először is a történetek Gotham-ba játszódnak, még maga Batman is előkerül az egyik történetbe. Na meg van a filmbe egy olyan macska, ami elég erősen hajazz Garfieldre, csak hát Őt nem fogjuk annyira megszeretni, de rögtön tudjuk, hogy kire is akarnak utalni vele. Szerencsére nem csak a filmekre kacsintanak ki, de a színészek magukra is. Például Griffin azt mondja Charlie-nak, hogy Kate Winslet nem játszana olyan filmbe, ahol a partnerének a nyakán van a heréje. Pedig de, ebbe a filmbe épp ezt tette. Remélem azt is, hogy Naomi Watts és Liev Schreiber nem úgy nevelik a közös gyerekeiket, mint azt ebbe a filmbe tették. Lehet, hogy ez a rész kicsit Spoileresre sikeredett, de az élményből szerintem nem sokat von el.

Batman, Robin, és Wonder woman a Movie43-ban

Garfield Movie 43-as alteregója

Liev Schreiber egyedi nevelési módszere a Movie 43-ba

Én szintén pozitívumként fogtam fel a film humorát. Persze olykor nagyon morbid, de nekem általánosságba véve tetszett. Egy- két jelenetnél azért kiverte a biztosítékot, de nem volt vészes.

Az operatőri munkára sok panasz nem lehetett, mindig erősen koncentrálnak a poénforrásokra. Amit Ők kitudtak hozni a filmből, azt Ők ki is hozták. Nagyon örülök neki, hogy a filmet nem kézi kamerával csinálták, mert az nagyon sokat rontott volna a hangulaton.

Említésre méltó még a vágók munkája is, bár egy mezei vígjátéknál nehéz lett volna ezt elrontani. Tetszett, hogy olykor a kínos jelenetnél vágnak egyet.

A filmnek volt még egy kis vicce a néző számára, ami nagyon tetszett. Mégpedig az, hogy a film húsz perccel a vége előtt véget ért. Lemennek a stáblisták, benne egy kis baki parádéval, és utána folytatják tovább a filmet. Ezt én humorosnak tartottam, és elképzeltem, ahogy sokan kimennek a nézőtérről, és utána a félig üres vetítőterembe folytatják a filmet.

Sajnos a film pozitívumai itt véget is értek. Most pedig leírom, hogy miktől is futkosott a hátamon a bőr.

Jöjjenek a film negatívumai.

A film valami hihetetlen módon undorító, és ráadásul még perverz is. Persze ez egy fekete komédia, és nincs is ezzel semmi baj, ha amit csinálnak vicces, csak az a gond, hogy a legtöbb ilyen undorító, és perverz elem abszolút nem vicces a filmbe. Szerintem egyébként ezeket nem is nagyon szánták viccesnek, inkább csak figyelem felkeltőnek, és ez már baj.

A film negatívumait erősíti még a történet, vagyis inkább a történet hiánya. Láttunk már hasonlóan sok szálon futó filmeket, de azok álltalába valamilyen ponton mégis összefüggnek. Ilyen sok szálon futó filmek voltak a Szilveszter éjjel, a Valentin nap, a Nem kellesz eléggé, vagy épp az Igazából szerelem. Az imént felsorolt filmekbe a történetek, még ha laza módon is, de összefüggnek egymással. Például az egyik történet karaktere rokona a másik történet egyik karakterének, és Ő meg ismeri a harmadik történet egyik karakterét. Bevallom, ezekbe a filmekbe épp azt szeretem, hogy a végén össze lehet rakni, hogy kinek, kikhez is van közük. Az eredmény általában az, hogy mindenkinek, mindenkihez van valami kicsi köze. Ellenbe, ebbe a filmbe senkinek sincs senkihez köze, mintha fogtak volna egy csomó filmet, és mindből kivágtak volna egy jelenetet.

Na és a művérről, és vállalhatatlan maszkmunkáról se felejtkezzünk el. Hiszen van egy történet, ahol ezeknek nagy szerepük van. Viszont valami olyan borzalmasan műre sikeredett a vér, és a szereplők maszkírozása, hogy engem a frász kerülgetett, és sajnos nem a jó értelemben.

A színészi alakítások is érdekesre sikeredtek. Nem mondanám, hogy a nagy sztárok megszakadtak az erőlködéstől, inkább, hogy olyan, mintha csak azért vállalták volna el, mert valaki a kamera mögül fegyvert fogott rájuk.

Ez egyébként az egész filmre igaz. Nem hiszem el, hogy volt olyan ember, aki önként pénzt adott ehhez a filmhez. A filmbe is vannak jelenetek, ahol Charlie fegyvert fog Griffin-re, hogy tovább folytathassa a forgatókönyve felolvasását. Szerintem ez az életbe is valahogy így történhetett, legalábbis én a film elkészülésére nem tudok más épeszű magyarázatot.

Összességébe ezt a filmet jó szívvel nem ajánlhatom, és nem is ajánlom senkinek, úgy is a színészek rajongói, és a kíváncsi természetűek tesznek majd vele egy próbát.

Kinek ajánlom (ha muszáj):

-A sztárok rajongóinak

-A kíváncsi természetűeknek

-A fekete humort kedvelőknek

-A mazoistáknak

-Akik akarják Hugh Jackman heréjét látni.

Kinek nem ajánlom:

-Akik nem szeretik a fekete humort

-Akik szeretik, ha komplex, vagy bármilyen története van a filmnek

-Akiknek nem elég egy filmbe az, hogy sztárok játszanak benne

A film végső értékelése tehát:

4,6/10

Odd Thomas- A halottlátó kritika

Bevallom régóta szerettem volna elolvasni Dean Koontz nagyszerű regénysorozatát, de mind máig sehol se találtam meg, így nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy film készül belőle. Az Odd Thomas- a halottlátó 2013-ban készült el, és június 19.-től Magyarországon is megvásárolható lett DVD-n. A filmet Stephen Sommers rendezte, és Anton Yelchin, Willem Dafoe, és Addison Timlin játszották a főszerepet. Bevallom kicsit meglepődtem, amikor megláttam, hogy csak DVD-n jelenik meg, és a mozikba még csak be se teszik, ez általában rossz jel, de engem így is érdekelt a film, úgyhogy meg néztem. A film megérdemelte volna a mozi bemutatást, vagy tényleg csak egy DVD kiadás járt neki? A következő cikkből ez is kiderül.

Történetünk főszereplője nem más, mint Odd Thomas, aki kisgyerekkora óta látja a halottakat, ezt anyjától örökölte, akit pont a képességei miatt zártak be az elmegyógyintézetbe, és sose engedték ki. Odd képességeit arra használja, hogy segítsen az általa látott erőszakos halált halt embereken. A halottak nem beszélnek, de elvezetik Őt a gyilkosukhoz, és Odd vagy egyedül, vagy a rendőrség, és nem utolsó sorban Wyatt Porter rendőrfőnök segítségével elkapja a gyilkosokat. Odd-nak van civil szakmája is, egy kifőzdébe dolgozik. Barátnője Stormy pedig a helyi pláza fagylaltozójának a Manager-e. Odd-nak van egy visszatérő álma, egy eseményről, ahol rengetegen halnak meg. Amikor megjelennek az úgynevezett Bodach-ok (halálfalók), egy ismeretlen férfi körül, rájön, hogy az álmaiban szereplő esemény hamarosan megtörténik, és az ismeretlen férfinek is köze lesz hozzá. Odd, és Stormy elkezdenek nyomozni a férfi után, hogy megakadályozzák a katasztrófát…

A film történetéről, ennél többet nem akarok leírni, mivel minden más, már spoiler lenne, így hát kezdjük is a kritikát, a tőlem már megszokott módon. Először a film pozitívumaival.

Nem véletlen, hogy elsőként a történetet emelem ki, mivel már a regényt is a tartalma miatt akartam elolvasni. A történetet szerintem sikerült nagyszerűen, fordulatokkal tarkítva eladniuk. A film számomra egy percig se volt unalmas, épp olyan hosszú lett, mint kellett, és ezt a jól adagolt történet számlájára írom.

A másik nagy pozitívum az a rendezés, de ez nem is meglepő, hisz a rendező nem más, mint Stephen Sommers. Aki nem tudná ki is Stephen Sommers, akkor annak elmondanám, hogy Ő írta és rendezte az 1998-as Kísértethajót, az 1999-es A múmiát, és 2001-es folytatását a A múmia visszatért, a 2004-es Van Helsing-et, na és a 2009-es G. I. Joe - A kobra árnyékát. Érdekesség, hogy az imént felsorolt filmeket mind Ő is írta, és rendezte, de emellett számos sikerfilm történetéjért, vagy épp produceri munkájáért felelt (A Skorpiókirály, A múmia és a sárkánycsászár sírja). Stephen Sommers nekem, most se okozott csalódást, igazán jól végezte most is a munkáját, ezért vagyok utólag csalódott, hogy ezt a film még csak a mozikba se került, pedig nekem ez sokkal jobban tetszett, mint a G.I. Joe, vagy a Van Helsing. Engem a film hangulata, sokkal jobban emlékeztetett Sommers igazán nagysikerű munkáira, A múmia 1-2-re, vagy a  Skorpiókirályra, persze a helyszín, az idő, és a történet is teljesen más, de mégis hasonló érzelmeket váltott ki belőlem. Gondolok itt arra, hogy a történet nem olyan kesze-kusza, az akciójelenetek sokkalta hihetőbbek, az emberi kapcsolatok sokkal érezhetőbbek, és a helyenként elrejtett poénok se olyan erőltetettek. Ebből én arra következtetek, hogy most nem volt Stephen-en akkora nyomás, mint a G.I. Joe-nál.

A forgatási helyszínek is nagyon ízlésesen lettek megválogatva, tetszettek a kisvárosi, sivatag melletti helyszínek. Látszott rajta, hogy nagy gonddal válogatott meg minden helyszint a rendező.

Mint olvashattátok, a rendezés és a történet nagyon összeolvadt a kritikában, de ez annak köszönhető, hogy a rendező, és az író személye ugyanaz, és így nem igazán lehet a kettőt szétválasztani egymástól.

Az operatőrt, és a vágót is megillet néhány dicséret. Ők igazán kiemelkedő munkát az akció jelenetekbe értek el, de a film egésze alatt, nem hibáztak, nem találtam, egy zavaró vágást se. Ami még nekem nagyon tetszett, hogy a filmbe vannak olyan részek, amikor pont az operatőrök, és vágók felelősek azért, hogy ne lőjék le a film végét. Ezt spoiler nélkül nem igazán lehet elmagyarázni, de amikor megnéztétek a filmet, rájöttök, hogy van a vége előtt egy kritikus pont, ahol az operatőri, és gyors vágási munkának köszönhető a végső fordulat.

Most nézem, hogy a vizuális effektekről még nem is szóltam. Nos, a vizuális effektek a film tetemes részében vannak jelen, mivel az úgynevezett Bodach-ok (halálfalók) ezzel lettek megvalósítva, nem is akárhogyan. A Bodach-ok megvalósítása azért számít pozitívumnak, mert az Ő szerepük nem az, hogy a frászt hozzák ránk, hanem, hogy a hangulatot a lehető leg baljósabbá tegyék, és ez sikerült is. Én nehezen tudom elképzelni, hogy valaki nagyon megijedjen tőlük, de hogy a jelenlétük idegesíteni fog mindenkit, persze a film legjobb értelmébe, az biztos.

A film hanghatásai is jóra, bár korántsem kiemelkedőre sikeredett. Persze a hangulatot eléri, de valahogy mégse mondanám kiemelkedőnek.

Azt hiszem kéne valami negatívumot is írnom.

Először is én a színészi játékot szeretném kiemelni. Nem mondom, hogy a színészek egetverően rosszul játszanak, de, hogy nem ez volt életük alakítása, az is biztos. Kicsikét nekem olykor műnek tűntek az érzelmek.

Lehet épp a színészi alakítások hiányából adódóan, engem zavart a szerelmi szál. Persze nagyon édesek voltak, meg minden, csak, olykor itt is érezhető a műség. Furcsa, hogy ezt épp én, egy férfi írom, de nekem pont a teljes romantika hiánya miatt tűnt annyira műnek az egész.

Az apró hiányosságok is kicsit zavaróak, például nem tudtuk meg, hogy Odd, honnan is tudja, hogy nem szabad nézni a Bodach-okat. Talán az anyja mondta ezt neki, akkor a narrációban miért nem mondják be, ha már azt be tudták vágni, amikor egy másik halottlátó találkozik Odd-al- és a Bodach, megszáll egy embert, és elüti, mert Tudták, hogy Ő látta Őket.

Ilyen még Lysette is, akiről nem tudtuk meg, hogy valójába ki is, Wyatt Porter rokona, vagy csak egy ismerőse? A film végét tekintve szerintem azért nem mindegy, de erre utalás nem volt.

A film legvégén szintén lesz egy érdekes jelenet, amit én nem értettem, de ezt nem szívesen lőném le mivel, akkor felesleges lenne megnézni a filmet.

Összességébe az Odd Thomas- A halottlátó egy igazán szórakoztató, bár korántsem tökéletes alkotás, sajnálom, hogy nem került a mozikba, mivel ennél lényegesen rosszabb filmek is mentek már. Egyszeri megnézése erősen ajánlott. Sajnos félek, hogy a regénysorozat többi darabja nem lesz megfilmesítve, pedig szerintem megérdemelné.

Kinek ajánlom:

-Dean Koontz rajongóknak

- Anton Yelchin rajongóknak

- Willem Dafoe rajongóknak

-Könnyed szórakozásra vágyóknak

-A Fantasy műfaj kedvelőinek

Kinek nem ajánlom:

-Komoly Dark hangulatot váróknak

-Horror filmre vágyóknak

-Akiket zavarnak az apróbb hibák is

A film végső értékelése tehát:

7.3/10

Abraham Lincoln, a vámpírvadász kritika

Mai kritikai anyagom nem más, mint az Abraham Lincoln, a vámpírvadász. Bevallom ez a film korábban nem nagyon érdekelt, de gondoltam, mégis megnézem, nehogy lemaradjak valami különleges filmművészeti alkotásról. Vajon nyújt-e valami pluszt a film a címén kívül, vagy csak kigúnyolja az Egyesült Államok egyik legnagyobb elnökét? A most következő kritikából ez is kiderül.

Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász egy 2012-ben bemutatott Akció-fantasy, melyet Timur Bekmambetov rendezett, a főszerepekben pedig Benjamin Walker, Mary Elizabeth Winstead, és Dominic Cooper volt.

A film történetének egyik része valós eseményeken alapul, amíg a másik fele puszta fikció. Ezt igazán érdekes kombinációnak tartottam, és kíváncsi voltam a készítőknek, hogy sikerül ezt vegyíteni.

A történet szerint a gyermek Lincoln egy nap meg akarja védeni fekete bőrű barátját, amikor Őt is elkezdik verni, az apja közbelép, és szembeszáll munkaadójával. Még aznap éjjel belép a férfi az otthonukba, és csinál valamit Abraham anyjával, ezt Abraham végignézi. Abraham anyja ezután beteg lett, és meghalt. A fiú megígéri apjának, hogy sose fog bosszút állni, de miután apja is meghalt, mégis elindul bosszút állni anyja haláláért. Ám a bosszú balul süt ki, és csak Henry Sturgess segítségével tud onnan elmenekülni. Henry elmondja, hogy anyja gyilkosa egy vámpír. Abraham végül meggyőzi Henryt, hogy tanítsa meg Őt vámpírt ölni, viszont Henry cserébe azt kéri, hogy Ő mondhassa meg kit, és hol ölhet meg, és, hogy sose házasodjon meg. Abraham a kiképzés után Springfield-be telepedik le, és kezdi meg Vámpírvadászi teendőit. Nemsokára viszont találkozik Maire-vel, és egyik fogadalmát máris kényszerül feladnia…..

A történetről csak ennyit szerettem volna elmondani.

A film egyik legjobban sikerült eleme egyértelműen a látványvilág volt. A díszletek, a ruhák, és a helyszínek is élethűek voltak, és ezeket a pozitívumokat igyekeztek a jó operatőri munkával is kiemelni, sikerrel.

A sminkesek, fodrászok, és a maszk munkások is igazán kitettek magukért, megérdemlik a dicséretet. Abrahamot, és Marie-t ahogy megöregítették, az igazán tiszteletre méltó. Szintén jó munkát végeztek a vámpírok arcain is, igazán meggyőzőre sikeredtek.

A film vizuális effektjei nagyon látványosra sikeredtek. Jó volt nézni, ahogy kihasználják az akció jeleneteknél, és szerencsére nem csak ott. Nagyon jó példa erre, a film eleje, ahol láthatjuk, hogy a Fehérház és környéke, hogy tűnik el, ahogy tekerődik vissza az idő.

A filmmel kapcsolatba ki kell még emelni mindenképpen a hangokat, és a fülbemászó zenéket is. Jó volt hallgatni egy-egy felcsendülő dalt, vagy az ágyúk dörrenését, esetleg a tűz lágy lobogását.

A filmbe lévő akció jelenetek látványosakra, szemkápráztatóakra sikeredtek. Látszott minden mozdulaton, hogy jól koreografált, nem sajnálták rájuk az időt, és a pénzt. Azt viszont mindenképpen el kell mondanom, hogy kicsikét kevésnek találtam. Ez a film simán elviselt volna egy kicsit több akciót.

Sajnos a film pozitívumainak lassan a végére érünk. Megemlíthetném még a vágók tisztességes munkáját, vagy a színészi alakításokat is, de ezek inkább az átlagos kategóriába tartoznak.

Nézzük azonban a film negatívumait is.

Először is nem értem miért kellet Abraham Lincolnt belekeverni egy vámpíros filmbe. Valószínű, hogy így próbálták eladna a filmet, de akkor is, ezt az amerikaiak nem vették sértésnek? Bár így belegondolva mi magyarok se reagáltunk rosszul a Magyar vándor című förmedvényre. Szerintem ez a film csak vesztett az értékéből azzal, hogy Lincolnt írták bele főszereplőnek, de kétségtelen, hogy ezzel a névvel, sok pénzt lehet keresni. Számomra kicsit szentségtörő, az egész, mivel megváltoztatták, egy eleve nagy ember életét.

Ráadásul, mivel Lincoln játssza a főszerepet, így valamilyen formában mégis történelem hűnek kellett lennie. Ez bizonyos pontokon még akár jól is sikerülhetett volna, hisz Abraham anyja tényleg még Abraham gyerekkorában meghalt, csak a halálnem a más. Viszont hol van Abraham nővére, Őróla még csak említést se tesztnek. A film közepén ugyanezt a hibát követik el, amikor csak egy gyereket írtak Lincoln-nak, Williamet. Valójában Ő a Lincoln család harmadik gyermeke volt, mivel Robert volt az első, és a négyéves korában meghalt Edward a második. Azért ezek egész nagy hibák, de hagyjuk a történelem órát.

Az igazán nagy gond viszont az, hogy a történelmi tények beleerőltetése miatt vontatottá, és unalmassá válik a film. Nem igazán tudták, hogy pontosan mennyi történelmet rakjanak bele, és azt, hogy is meséljék el. Ezért könnyen lehet, hogy a néző a háromnegyedénél majdnem elalszik. Szerencsénkre az akcióban gazdag végjátékot azért jól megcsinálták, így itt biztos mindenkinek kinyílik a szeme

Talán épp a történelem beírása miatt nem is tudták eldönteni, hogy milyen műfajú filmet akarnak készíteni. Sok helyen az írják, hogy horror, viszont szerintem abszolút nem félelmetes. Drámának nem egészen drámai. Akció filmnek szerintem nem megy el, mivel kevés benne az akció, bár ez áll hozzá a legközelebb. Végül a vámpírok miatt én az akció-fantasy kategóriát adtam neki.

Na és a film párbeszédeiről is említést kell tennem. Valami borzalom! Hihetetlen, hogy az egyik pillanatba tegezik egymást, majd visszaváltanak magázásra. Nagyon erőltetettek a párbeszédek, ilyen beszélgetések abban a korban elképzelhetetlenek voltak. Én olyanról se hallottam, hogy az 1800-as években a nő kérte volna fel a férfit táncolni, de ez már csak hab a tortán.

A film hibái közé tartozik még a történet, ami túlontúl kiszámítható lett. Én már a felénél tudtam, hogy mi is lesz a vége, itt a vámpíros sztorira gondoltam, mivel a Lincoln történetét már úgy is ismerjük.

Összességébe az Abraham Lincoln, a vámpírvadász egy kihagyható alkotás, viszont aki túl tud lépni a hibáin, az akár egy végignézést bepróbálhat.

Kinek ajánlom a filmet:

-A vámpírfilm rajongóknak

-Az akció film rajongóknak

- A fantasy film rajongóknak

-Akik nem várnak tőle túl sokat

Kinek nem ajánlom:

-Abraham Lincoln munkásságát nyomon követőknek

-Történelmi filmet kedvelőknek

A film végső értékelése tehát:

5.9/10

Balfékek 1. évad kritika

Nagyon sokáig gondolkoztam, hogy melyik filmsorozat legyen az, amelyről leírom életem első sorozat kritikáját, végül a Balfékek című sitcom-ra esett a választásom.

A balfékek, vagy eredeti angol címén Community 2009-ben indult világhódító útjára az amerikai NBC csatornáról, és most épp az ötödik évad készül belőle.

A sorozat főszereplői Joel McHale, Gillian Jacobs, Danny Pudi, Yvette Nicole Brown, Alison Brie, Donald Glover, és Chevy Chase, na meg persze a másnaposokból megismert Ken Jeong.

Műfaját tekintve szituációs komédia, ezt a műfajt képviselte a Jóbarátok, vagy az Egy rém rendes család is. Én személy szerint a műfaj nagy rajongója vagyok, így bizakodva álltam neki a Balfékek első évadának is.

Az alap történet az, hogy Jeff Winger-nek elveszik jól működő ügyvédi praxisát, mivel nem találták érvényesnek a diplomáját. Így, hogy visszaszerezze a munkáját, újra le kell diplomáznia. Beiratkozik, hát a helyi, nem éppen jó nevű főiskolára a Greendale Communicity Főiskolára. Itt találkozik Britta-val, aki annyira megtetszik neki, hogy még egy kamu spanyol tanuló csoportot is létrehoz. A tanuló csoportba jár még Abed Nadir, a filmmániás, és filmezést tanuló palesztin-lengyel gyökerekkel rendelkező fiú, Shirley Bennett, aki kétgyermekes, frissen elvált fekete nő, Annie Edison, aki középiskola alatt gyógyszerfüggő volt, Troy Barnes, Ő Annie középiskolás osztálytársa volt, és az iskola futballsztárja, és Pierce Hawthorne az erősen középkorú, ám viselkedésében olykor nagyon fiatalos férfi. A csoport tagjai eltérő koruk, nemük, vallásuk, és személyiségük ellenére jó barátokká, és összetartó csoporttá válnak. A sorozatba gyakran feltűnik az ázsiai spanyol tanár Señor Ben Chang, Ian Duncan, aki pszichológia professzor, és az iskola különc dékánja Dean Pelton is.

A történetről nagyvonalakba ennyit.

Először is pont a történetet szeretném kiemelni, ami szerintem nagyon egyedire, hangulatosra, és nem utolsó sorban nagyon viccesre sikeredett.

Különösen örültem annak, hogy a szereplők, eltérőek egymástól, hisz más korúak, neműek, más vallásúak, és a személyiségük is teljesen eltérő. A sorozat meg pont erre a „másságra” épít, hisz mindegyik karakter, mindenkihez, és minden helyzethez másként viszonyul, ezt jól eltalálták. Én nem is emlékszek olyan sorozatra, ahol ezt ilyen jól használták volna. Erre épít a sorozat az első epizódtól kezdve. Szintén ennek köszönhetően mindenki megtalálja azt a karaktert, akit igazán tud szeretni, de valószínű, hogy mindegyik karakter nagyon szimpatikus lesz.

Amit szintén jó dolognak találtam, az-az, hogy a karakterek fejlődnek. Annyi sorozatot láttunk már, ahol a szereplők külsőleg nagyon sokat változtak, de a belső énjük ugyan az maradt. Ez itt nincs, a karakterek részről részre idomulnak egymáshoz, tanulnak egymástól, fokozatosan kedvelik meg egymást, ismerik meg egymás hibáit. Jó példa erre Jeff karaktere, hisz talán Ő megy át a legnagyobb változáson, a senkivel nem törődő, egyéjszakás kalandokra hajtó, önelégült, és hiú férfi, lépésről lépésre bontja le a falat, és közeledik a csapat tagjaihoz, elkezd velük törődni, sőt meg is szereti Őket.

A párbeszédek izgalmasak, és viccesek. Itt is nagyon jól használják azt, hogy minden karakter más, még ha ugyan arról a témáról is beszélnek, teljesen más hozzáállás érezhető egy fiatalabb, és egy idősebb, érettebb ember mondandójából. Persze ez köszönhető a nagyszerűen megírt, és jól előadott magyar szövegnek is. Akár hangjátéknak is elmenne, de azért jobb ez így képpel együtt.

A szereplőgárda szerintem jó választás volt. Mindegyik színész jól hozza a rá osztott szerepet. Sajnos a legtöbb szereplő elég ismeretlen, remélem ez változni fog a jövőben.

A sorozat érdemeit tovább növelik a kevés, de annál jobban eltalált helyszínek. Ez is hozzájárul a tökéletes hangulat eléréséhez. Nekem meghozta a kedvem még a tovább tanuláshoz is, de persze csak akkor, ha ilyen tanulócsoport tagja lehetek.

Bevallom, nagyon gondolkoznom kellet, hogy tudjak valami negatívat is mondani a sorozatról. Azért találtam néhány apróbb hibát.

Az egyik ilyen hiba, az, hogy néha elsütnek egy kínos poént, általában Pierce-el. Persze tudom, sokan szeretik az ilyen humort is, de szerintem ez ehhez a sorozathoz nem illik. Még szerencse, hogy ezekből elég kevés van, de ha jön egy, akkor az engem egy-két percre meg tud ingatni, aztán jön egy jó poén, és újra odavagyok.

A másik picikét idegesítő hiba az, hogy a karakterek múltjáról nagyon keveset tudunk meg. Néha kapunk valami pici információt, de nem túl sokat. Olyan, mintha az előéletük csak egy vázlat lenne. Lehet, hogy ez a második évadtól változni fog, de az első évadba ez így van, sajnos.

Na és persze a magyar cím. Hát nem tudom mi bajuk volt a tanulócsoporttal, szerintem az sokkal jobb lett volna, de végül is ez nem olyan rossz cím. Viszont, hogy a cím nem árul el semmit a sorozatról az biztos.

Összességébe a Balfékek, egy nagyon jól összerakott, és mindenkinek ajánlható, epizódonként 20 perces garantált kikapcsolódás.

Kinek ajánlom:

-          Gyakorlatilag mindenkinek (fiatalnak, öregnek, nőnek, férfinak,)

-          Szituációs komédia rajongóknak

-          Akinek csak napi húsz perc szabadidejük van

Kinek nem ajánlom:

- A Szituációs komédia műfajt utálóknak

- Az altesti humort kedvelőknek

A film végső értékelése tehát:

9.1/10

Boszorkányvadászok kritika

Már a moziba érkezésekor meg akartam nézni a Boszorkányvadászok című filmet, mivel szeretem a fantasy-kat, és jó színészeknek tatom Jeremy Renner, Gemma Arterton, és Famke Janssen is. Egyébként is izgalmas alapszituációnak véltem a Jancsi és Juliska felnőttként boszorkányvadász lett alap sztorit. Aztán elolvastam néhány hozzászólást, és kritikát a filmről, és úgy gondolt várok még vele egy kicsit. Végre ma sikerült megnéznem ezt a filmet, és gondoltam írok erről is egy kritikai elemzést. A boszorkányvadászok egyébként egy 2012-es film, de hozzánk csak 2013 elején érkezett meg. Műfaját tekintve meg akció-fantasy.

A film ott kezdődik, hogy Jancsit, Juliskát az apja ott hagyja az erdőbe, és megtalálják a mézeskalácskunyhót. A mézeskalácskunyhóba elkapja Őket a gonosz boszorkány, és Jancsit eteti, hogy hízzon, még Juliskát dolgoztatja. Majd, mint ahogy az eredeti történetben is, itt is a gonosz boszorka kerül a tűzbe Jancsi helyett. A történet innen úgy folytatódik, hogy sose találják meg a szüleiket, és egyedül nőnek fel. Foglalkozásuk szerint boszorkányokat raknak el az útból, és e célból érkeznek egy csendes kisvárosba, Augsburg-ba is, ahonnan rejtélyes körülmények között tűnnek el a gyerekek. Érkezésükkor épp egy lányt vádolnak meg boszorkánysággal az ott lakók, és készülnek megölni, de Jancsi és Juliska bebizonyítja, hogy a lány nem boszorkány. Hamarosan rájönnek, hogy egy Ősi rítushoz kellenek a gyerekek, amelyet csak a vörös hold ideén lehet elvégezni. Jancsi és Juliska minden erejével azon dolgozik, hogy kiszabadítsa a gyerekeket, és eltakarítsa az útból a gonosz boszorkányokat…

A történetről még talán túl sokat is mondtam, de vannak még meglepetések, nem kell félni.

Ami először feltűnt a filmbe az a zenéje volt, ez nem is csoda, hiszen a zenei producer Hans Zimmer volt, így a zenék végig jó kezekben voltak. Ráadásul az egyéb hangok se maradtak le, egész egyszerűen jó volt hallgatni a tűz sercegését, az ajtók nyikorgását, a fák recsegését, vagy a fegyverek hangját.

Fegyverek? –Kérdezhetitek

Igen vannak lőfegyverek is, bár nem tudom, hogy kerültek ezek ebbe a fantasy világba, de ott vannak, mint ahogy a fából készült lemezlejátszó, és a cukorbetegséget gyógyító injekciók is.

Cukorbetegség?- Megint kérdezhetitek, és a válasz ismét igen. Jancsi ugyanis a gyerekkorába bezabált rengeteg sütitől cukorbeteg lett, és inzulinoznia kell magát. Az már viszont nem tudjuk meg, hogy honnan szerzi be a gyógyszert, de mindig van nála.

Szintén tetszett nekem a kameravezetés, ez nagyon jól sikerült, főleg az akció jeleneteknél, és az van bőven benne. Az operatőri munkán egyébként is végig látszik, hogy ezzel is fel akarták dobni egy kicsi a filmet, sikerrel.

Nekem igazán tetszett a történet pörgősége. A film a mai filmekhez képest nagyon rövid, mindössze 87 perc. Ezzel a 87 perccel viszont nagyon jól gazdálkodik, miivel ez a történet szerintem pont eddig képes lekötni az embert.

A látványvilágot, és a vizuális effekteket is érdemes megemlíteni, mivel ezek is nagyon jól sikerültek. Az erdő szépsége, és veszélye is kirajzolódik előttünk. A belső díszletek is nagyon rendbe voltak, lehetet a ház régi elhagyatott, vagy újabb, mind nagyon jól nézett ki. A robbanások, és a troll kinézete is nagyon pofásra sikerült, az eleje, és vége föcimmel együtt. Na meg a holdfogyatkozás vöröses kinézete se volt semmi.

A verekedős, harcolós jelenetek voltak a film kiemelkedő momentumai, hisz nagyon sok van belőlük, és jól is sikerültek. Ezek tartják fent az ember figyelmét, hiszen mire épp kicsit unatkozni kezdenénk, tuti hogy jön, egy kis verekedés, lövöldözés. A nagy filmvégi akció is igen véresre sikerült.

Apropó vér. Illene azért most már elkezdenem rosszat mondani is a filmről, mielőtt még azt hiszitek, hogy ez az évszázad filmje.

Kezdjük hát a vérnél. Hát a vért azt helyenként szerintem eperlekvárral pótolták. Nem elég, hogy a színe nem hasonlít a vérre, de még az állaga is a dzsemhez hasonlítható. Érdekes, nem tudom mi járhatott annak a fejébe, aki ezt kitalálta. Lehet ez (eperlekvár pirítóssal, eperdzsem pirítóssal, meghalok egy kis eperlekvárért), de lehet, hogy csak egy dzsemgyár volt a főbefektető.

Vegyes érzéseim vannak a maszkmesterekkel szemben is, hisz olykor nagyon jó munkát végeztek, máskor meg nagyon nem. Ez már az elején kiderül a mézeskalácsház boszorkányánál, akinek a fülei, és a kezei is nagyon műnek látszanak, ezzel szemben az arca, és a fogai nagyon félelmetesre sikerültek. Ezek a film későbbi szakaszában néhány más karaktereknél is megfigyelhetőek lesznek.

A jelmezek szerintem rendbe voltak, nyílván nem egy Oscar-díja jelmeztervezés, de viszonylag korhű, ha ilyet írhatok egy Fantasy-nal, akinek koszos ruhába kellet lennie az abba volt, akinek meg nemesi ruhát kellett viselnie, az azt viselte. Kivétel talán ebbe a két főszereplő, akik néha olyanok, mint akiket a Mátrixból szalajtottak.

A filmbe volt néhány nagyon erőltetett poén, beszólás is, szerintem csak azért, hogy ez is legyen benne, annyi stílust kevertek már bele a filmbe, miért pont ezt hagyták volna ki.

A történet egyébként nem is volt olyan rossz, csak jobban örültem volna, ha Jancsi, és Juliska helyett mondjuk két másik nevet használtak volna fel, és a mézeskalácsos részt is átírták volna, teljesen másra. Nem szeretem, amikor valamit el akarnak adni, valami folytatásának, miközben semmi köze nincs hozzá. Na jó, úgy írták meg, hogy mégis köze legyen hozzá, még a film végén is, de a hangulata az teljesen más, nem hiszem, hogy egy másik címmel, és másik nevekkel, ennél kevesebben mentek volna el megnézni, úgyhogy ezt feleslegesnek éreztem.

A lopott ötletektől, az előtörténeten kívül is hemzseg a történet, elég, ha visszagondolok Jancsi nyíl előli Mátrix-os lassított elhajlására, vagy Juliska olykori szintén Matrix-os öltözetére.

A párbeszédekről, és a színészi játékokról nem nagyon szeretnék semmit írni, ugyanis tök átlagosak. Viszont ez a film nem is követelte meg az Oscar-díjas alakításokat, és a csavaros párbeszédeket.

Összességébe nem vártam sokat, és nem is kaptam sokat, csak egy 87 perces kikapcsolódást, amit talán egyszer- kétszer meg is lehet ismételni.

Kinek ajánlom:

-Azoknak, akiknek nincs idejük megnézni a mostanában megjelent 2-2.5 órás filmeket

-Könnyed, és nem túl komoly szórakozásra vágyóknak

-Fantasy rajongóknak

- Jeremy Renner, Gemma Arterton, Famke Janssen rajongóknak

Kinek nem ajánlom:

-Jancsi és Juliska rajongóknak

-Komoly dark-fantasy-ra vágyóknak

-Azoknak, akik utálják az akciót

-Akik szeretik a boszorkányokat, és a boszorkányságot

A film végső értékelése tehát:

6,5/10

Megtört város kritika

Mai kritikai alanyom a 2013-as Megtört város című politikai krimi volt. A filmet Allen Hughes rendezte, és Mark Wahlberg, Russel Crowe és Catherine Zeta-Jones játsszák a főbb szerepeket.

A szereplőgárda tehát igazán impozáns, de vajon ez elég-e a sikerhez? A film tartalmaz-e ezen kívül még valamit? A film csak egy egyszer nézhető alkotás, vagy évek múlva is emlékezni fogunk rá?    Az alábbi kritikából mindez kiderül.

A történetünk főhőse Billy Taggart egykori rendőrtiszt, akit hét évvel ezelőtt egy gyilkosság vádja miatt fosztottak meg a jelvényétől, és most magánnyomozóként dolgozik, és egy feltörekvő színésznővel él együtt. Épen a polgármester választási kampányok zajlanak a városban amikor, egy nap, maga a polgármester hívatja magához, és béreli fel, hogy kövesse a feleségét, és tudja meg, hogy kivel is csalja meg a nő. Billy anyagi gondjai miatt vállalja az ügyet, és elkezd nyomozni. A munka végeztével átadja az elkészített fotókat a nőről, és szeretőjéről.  Hamarosan gyilkosság történik, és Billy egyre inkább gyanakodni kezd, hogy valami más is van a háttérben, így tovább nyomoz…

A film története nagyvonalakba ennyi, és most nézzük, hogy valójában milyen is a film kritikai szemszögből.

Rögtön a film kezdetekor feltűnt nekem az érdekes kameravezetés, gyakran a kamera megkerüli a szereplöket, és így körbemutatja a területet. Ez nagyon jól néz ki, és haszna is van, például a párbeszédeknél nagyon jól jön ki, hogy épp azt látod, aki épp beszél, de hátulról látod a beszélgetőpartnert is, és amikor a kamera átfordul, akkor már a másik szereplőt látod beszélni, és az előbbi szereplőt látod hátulról. Ez a kameravezetés a politikai krimikhez nagyon jól illik, remélem, hogy majd mások is használni fogják.

A kameravezetés mellett szeretném megjegyezni még a párbeszédeket, amelyek szintén nagyon jól sikerültek. A beszédstílus, a fogalmazás pont olyan, mint azt várnánk az adott karaktertől.

A filmkészítők érdeme még az is, hogy nagyon oda figyeltek az apróbb részletekre, például a feleség képe a polgármester asztalán. Érdekes, hogy ezeket az apróbb részleteket is a kameravezetés miatt vettem észre, de mint azt már az előbb leírtam az operatőr munkája nagyon kiemelkedő a filmbe.

Az operatőr tökéletes munkáját azonban néha nagyon megtörik a vágó hirtelen vágásai, erre nem tudom miért volt szükség, főleg, hogy egy másik jelenetnél a vágások nem olyan hirtelenek. Először azt hittem, hogy két vezető vágó dolgozott a filmen, de erről nem találtam semmit az interneten. Valószínűleg ezzel akarták a feszültebb jeleneteket, még feszültebbé tenni, de ez pont a fordítottjaként sült el, engem nagyon zavart.

 Ugyanez a helyzet a hangokkal is. A zenei számok, amiket választottak jók. Jól tükrözik a film hangulatát. Az egyéb hangokkal se volt semmi bajom, kimondottan jó hallgatni, amikor betörik egy ajtó, üveg, búg a kocsi motor, vagy csukódik a kocsiajtó. Éppen ezért nem értem, hogy miért kellett beletenniük azt az irgalmatlan zúgást, ami olykor előjön, ha főszereplő alkoholt iszik, autóbalesetet szenved, vagy szorult helyzetbe kerül. Persze tudom, hogy ezzel is csak a feszültséget próbálták növelni, de csakúgy, mint a vágásnál, itt is bakot lőttek, feszültség helyett inkább idegességet éreztem.

A színészi játékokra is kitérnék egy kicsit. Nem, még egyszer leírom nem rossz az, ahogy játszik Wahlberg, Crowe, vagy Zeta-Jones, csupán belőlük ennél azért sokkal több is kitelik, szinte árnyékaik maguknak. Egyszerűen motiválatlanok, hoznak egy átlagos alakítást magukból, de ehhez semmi pluszt nem tesznek hozzá.

Na és a feketeleves!

Az alapjában véve izgalmas történetet, sikerült unalmasan, és vontatottan megcsinálniuk a készítőknek. Mai viszonylatba a film még csak nem is hosszú, mivel mindössze 108 perces, mégis én két és félórásnak éreztem. Arról nem is beszélve, hogy a film totál kiszámítható, már az első percekbe rá fogsz jönni a végére, hiányoznak az igazi nagy csavarok.

A film hangulata az egyik legkritikusabb pont, hisz a készítők egy feszült hangulatú politikai krimit akartak leforgatni. Viszont, olyan mintha a feszültséget a forgatás alatt elfelejtették volna, ezért gyors vágásokkal, és az idegesítő búgos hanggal próbálták ezt bepótolni, sikertelenül.

Énnekem az se tetszet, hogy a filmbe nem igazán találtam pozitív karaktereket. A legszimpatikusabb emberek az Alona Tal által játszott Katy, és a Kyle Chandler által játszott Paul voltak, pedig Ők alig játszottak a filmbe. A legunszimpatikusabb karakter viszont nem a film főgonosza volt, hanem Billy élettársa, a színésznőcske.

Persze ott van még az-az egy- két pici verekedős jelenet is, ami viccnek is rossz volt. Ráadásul ezek a jelenetek teljesen feleslegesek is voltak.

Én akárhogy is nézem a legtöbb negatívumra a válasz nem más, minthogy a rendező volt rossz választás a filmhez. Nem motiválta eléggé a színészeket, hirtelen vágásokkal, és bugyuta hangokkal próbálta a feszültséget visszaadni, amit a rendezésével nem volt képes.

Összességébe ez a film a tipikus középszer, amit csak a nagy nevek tudtak valamennyire eladni. Egyszer meg lehet nézni, de valószínűleg két év múlva már a kutya se fog rá emlékezni.

Kinek ajánlom:

-Politikai krimi kedvelőinek

-Russel Crowe rajongóknak

-Mark Wahlberg rajongóknak

- Az érdekes párbeszédeket szeretőknek

-Akiket nem zavar az, hogy már a film negyedénél tudni fogja, hogy mi a vége

Kinek nem ajánlom:

-Azoknak akik gyűlölik a politikát

-Azoknak akik az izgalmas, pörgős, és fordulatokba gazdag történeteket szeretik

-Azoknak akik szeretik, ha  egy krimibe van akció

A film végső értékelése tehát:

6,3/10

(bevallom én inkább 5,8-at adtam volna rá, de a neves színészeknek sikerült 6,3-ra feltornázni az értékelést)

Egy különc srác feljegyzései kritika

Az Egy különc srác feljegyzései egy 2012-ben készölt amerikai ifjúsági dráma Logan Lerman és Emma Watson főszereplésével. A további fontos mellékszereplők között van Dylan McDermott, Nina Dobrev, Paul Rudd, Melanie Lynskey, és Kate Walsh.

Ez volt az a film, amit csak két részletbe bírtam megnézni, nem azért mert, hogy rossz lenne, csupán elég nehezen emészthető egy olyan embernek mind én. Igaz egy olyan ember, aki a középiskolába az elithez tartozik, vagy tartozott valószínű, hogy meg se nézné, hiszen ez a film nem nekik szól.

Az Egy különc srác feljegyzései eredetileg egy Stephen Chbosky által írt könyv volt, amelyből mára több mint egymillió példánykelt el. Valószínű éppen a könyv sikere miatt gondolták, hogy ezt meg kéne filmesíteni. Azt máris érdekesnek találtam benne, hogy az író maga rendezte a filmet.

Szintén érdekes volt a szereposztás, hisz három olyan szereplő is van a filmbe, aki egy másik ifjúsági könyvsorozat filmesített változatában játszik főszerepet. Hisz Logen Lerman játssza Percy Jacksont  A villámtolvaj - Percy Jackson és az olimposziak című filmbe, és az idén elkészülő folytatásában a Percy Jackson: Szörnyek tengerében. A másik főszereplő Emma Watson játszotta Harry Potter egyik legjobb barátját Hermione Grangert. Valamint szerepel a filmbe a Vámpírnaplók című sorozat főszereplője Nina Dobrev is, és mint tudjuk valójában a Vámpírnaplók is egy könyvsorozat volt. Nem tudom, hogy ebbe mennyire volt tudatosság, de érdekesnek érdekes az biztos.

Először is a történetről szeretnék néhány mondatot írni.

A történetünk ott kezdődik, hogy Charlie első napját tölti a gimnáziumban. Charlie egy visszahúzódó srác, igazi különc, nem is igazán találja az első napokban a helyét. Nagy szívfájdalma, hogy legjobb barátja öngyilkos lett. Így barát híján, képzeletbeli barátjának írogat, leveleket, és az irodalom tanára által javasolt könyveket olvassa. Egyiknap azonban rásüt a szerencse, hisz megismerkedik Patrick-al, és Sam-el a két végzős mostohatestvérpárral.

Patrick igazi bohóc, míg Sam gyönyörű és okos fiatal nő.

Hamar szoros barátság alakul ki közöttük, megismeri Patrick titkát, és barátságuk ellenére komoly érzelmeket kezd táplálni Sam iránt. Ők hárman kiegészülve még néhány különc végzőssel elválaszthatatlanok lesznek.

A gond csak az, hogy Charlie-nak is van egy titka, egy titok a gyerekkorából, amitől bármennyire is szeretne megszabadulni, mégse tud…

A történetről ennél többet nem szeretnék írni, mivel minden más már Spoiler gyanús lenne.

A Nina Dobrev rajongókat szeretném gyorsan el is keseríteni, kedvencük Kb. 7 percig lesz jelen a filmbe, és ez idő alatt is alig pár mondatot mond.

Mindenképpen szeretném megjegyezni azonban a film hangulatát, engem időről- időre visszarántott a középiskolás éveimbe, talán éppen ezért is csak két részletbe tudtam megnézni.

Pontosan éreztette bennem az új iskolától, és új emberektől való félelmet, amelyet akkor éreztem, amikor először betettem a lábam az új iskolába. Ez nem semmi teljesítmény, bár nekem nagyon tömör élmény volt, negyven perc alatt teljesen eltelítődtem vele, ezért tudatosan abba is hagytam, hogy majd holnap folytatom, és így is tettem. A film további hatvan perce se sikerült épp gyengébbre, sőt majdnem megint abbahagytam, de végül csak megnéztem. A film végén viszont már elégedettséget éreztem, és kicsi hálát is, hisz vissza mehettem, egy kicsit az időbe, és érezhettem ugyanazokat a kínos perceket, amelyeket annak idején. Persze nem mondom, hogy újra átélném azokat az időket, de a filmet újra meg fogom nézni az biztos. Valószínű, hogy ez azon kevés filmek közé tartozik, ahol a második végignézés, már jobban fog esni, mivel a film egyedi kínos, és feszült hangulata a végkifejlet biztos tudatával, már felszabadultabb élményt nyújthat.

Ki szeretném emelni még a nagyszerű magyar címet is, ehhez a filmhez ez a cím nagyon is illik.

Nekem az is nagyon tetszett, hogy a történet valamikor a közelmúltba játszódik. Tetszett, hogy nem változtatták meg azokat a kis apró dolgokat, mint, hogy Cd helyett kazettákat hallgatnak, másolnak. Viszont az évszámra ellenben tehettek volna utalást, ez kimaradt, így marad a találgatás.

A film tulajdonképpen az élet gondjainak a legyőzéseiről, és az adott közösségbe való beilleszkedésről, és beilleszkedési vágyról szól.

A forgatókönyv, és nem utolsó sorban a remek színészi alakításoknak köszönhetően igazán realisztikus filmet kapunk a középiskolások lelki világáról, gondjaikról, küzdelmeikről, melyet mindenáron egyedül akarnak megvívni.

Szerencsénkre ezt a magyar szinkron is méltón adja vissza.

A film hibái közé tartozik viszont az, hogy ez a film szerintem, nagyon szűkrétegnek szól. Nem nagyon hiszem, hogy egy középiskolás sztársportoló, vagy népszerű tanuló ugyanezeken az érzéseken megy keresztül, sőt valószínű, hogy Ők fel se tudják fogni a film lényegét, hisz Ők ezt nem élték, vagy nem élik át. Ez a film a különcöknek, a sorba nem igazán beállni vágyóknak, vagy a sorba beállni nem tudóknak szól. Az már viszont szintén nagy kérdés, hogy az imént felsorolt célközönség újra akarja-e élni a középiskolás korát, vagy csak végleg el akarja felejteni. Utóbbiaknak ajánlom, hogy tegyenek a filmmel egy próbát, nézzék meg mégis egyszer, ha kell több részletbe, mert én is félve ültem le elé, és mégis most azt mondom, hogy megérte.

A film másik hibájának nevezném, azt, hogy a család nem igazán volt kidolgozva. A szülőknek még csak név se volt adva. Candice-ről, Charlie testvéréről meg nem tudok véleményt mondani se, egyik pillanatba szerető testvér, aki a korházba is meglátogatja a testvérét, a másik pillanatba meg nem engedi leülni ugyanahhoz az asztalhoz se, és távolságtartóvá válik. Lehet ez csak nekem volt fura, mivel az én testvéreim már rég kijöttek a suliból mikor én bekerültem, de ezzel én nem tudtam mit kezdeni.

Összességében én nem bántam meg ezt a kis időutazást, és biztos, hogy megnézem még párszor.

Kinek ajánlom:

-Logen Lerman rajongóknak

-Emma Watson rajongóknak

-Azoknak a középiskolásoknak, akik még nem találták meg a helyüket

-Akik különcök voltak a suliba, és vissza szeretnének emlékezni rá

- Akik most különcök a suliba

Kinek nem ajánlom:

-A középiskola leendő, és múlt népszerű diákjainak

-Akik három jelenetnél többe szeretnék látni Nina Dobrev-et

- Akik különcök voltak a suliba, és nem szeretnének emlékezni rá

A film végső értékelése tehát:

7,3/10

Tökös csávó kritika

Az elmúlt időszakba inkább vígjátékokat, romantikus filmeket, és drámákat néztem, így gondoltam magamba, kéne valami jó kis akciófilmet is nézni. A választásom a Tökös csávó című 2012-es filmre esett. Nem tudtam pontosan mire is számíthatok, csak annyit tudtam róla, hogy egy bosszútörténetről van szó. Bosszútörténeteket meg már láttunk ezerszer, de én bizakodva álltam, vagyis pontosabban ültem neki a filmnek, reménykedve, hogy a téma ezeregyedszerre is szórakoztató mozit takar. Ami először meglepett az Danny Trejo volt, akinek olyan szakálla van a filmbe, mint Fidel Castro-nak.

Na de akkor először is a történet.

Főszereplőnk Frank Vega, (igen, tudom mire gondoltok, de nem rokona Vincent Veganak, a Ponyvaregényből) aki egy vietnámi veterán, segélyből, és hot dog árulásból próbál megélni. Egy nap a buszon jól helybenhagy két bőrfejűt, miután azok az egyik idős utast bántalmazni próbálják. Valaki felveszi a küzdelmet, és feltölti a netre. Egy pillanat alatt Frank Vega internetes híresség lesz, akit mindenki csak Tökös csávónak hív.

Amikor Frank anyja meghal, Ő és barátja Klondike költözik be az örökölt házba. Klondike, egy Flash Drive-t ad Frank-nek, hogy rakja el, és őrizze meg. Klondike-t megölik, és mivel a rendőrök nem igazán törődnek az üggyel, Frank maga veszi kézbe az irányítást….

A történet nagyvonalakban ennyi.

Az első számomra idegesítő hibát már az elején megtaláltam, mégpedig a hosszú főcímnek köszönhetően. Persze elhiszem, hogy ilyen sokan dolgoztak a filmben, és tényleg gyönyörűen lettek megcsinálva az animációk, de valahogy hosszúnak találtam.

Szerencsére rögtön ez után nagyon jól mutatják be, hogy hogyan vált azzá az emberré, aki lett. Megmutatják, hogy hol élt gyerekként, milyen jól sportolt, hogy bevonul katonának, hátrahagyva a barátnőjét. Megmutatják, hogy miután hősként hazatér, mi is várja otthon. A barátnője nem várta meg, és már gyerekei vannak, nem veszik fel rendőrnek, mert sérült katona, sőt egyáltalán semmilyen munkát nem tud szerezni magának.

Ezek a jelenetek igen valósághűekre sikerültek, és bennem komoly együttérzést is keltett a főszereplő iránt.  

Kis hibának lehet ugyan venni, hogy a fiatal Frank egy igen jóképű, ráadásul fehér ember, míg az öreg Frank egyértelműen latin amerikai, és korántsem a címlapokra való.

A film történetét innentől kezdve nem lehet igazán komolyan venni, de ez nem is baj, mivel a készítők nem is akarják ezt elhitetni nekünk. Hány olyan filmet láttunk már, ami elpróbál hitetni velünk valamit, de a film hibái miatt ezt mi nem tudjuk megtenni, és végül a film végén csalódottan távozunk a filmtől. Ők ellenbe szórakoztatni akarnak minket, és ezt sikerül is nekik teljesíteni.

Az ismert receptet követi, egy kis bunyó, egy két vicces beszólás, és egy icipici romantika, hogy a végén lehessen egy teljes, boldog Happy End.

A film végét én kicsit összecsapottnak érzem, itt találni a legtöbb hibát.

Először is van egy buszos jelenet, amivel a fél várost romba döntik. A film eddigi összképe ezt a nagy rombolást nem követelte meg, sőt kimondottan ártott neki. Arról nem is beszélve, hogy a főellenség majdnem leveri Frank-et, egyedül, pusztakézzel. Pedig ez előtt, fél tucat kigyúrt fegyveresnek se sikerült bántania Frank-et.

Ráadásul érdekes, hogy Frank, mély vágott sebbel is képes futni.

Na és persze a vérfröccsenések, néha olyanok voltak, mintha vörös por lett volna, és a lőtt seb is csak belül vérzik, a ruhát nem üti át a golyó.

Viszont a filmhez választott zenék nagyon jók, személy szerint nekem mind nagyon tetszett.

Összegezve a film rengeteg hibája ellenére, megtette a magáét, és nálam sikerrel járt, ezeregyedszerre is sikerült neki ugyanazt a sztorit eladnia.

Mindenképpen megérdemel egy egyszeri végignézést, mert láttunk már ennél sokkal-sokkal rosszabb filmet is.

Kinek ajánlom:

-Az akciófilm rajongóknak

-Könnyed kikapcsolódásra vágyóknak

-Azoknak, akik nem csak a tökéletes filmeket szeretik

Kinek nem ajánlom:

-Azoknak akik gyűlölik az akciófilmeket

-Akiknek már a könyökükön jön ki a bosszú sztori

-Rendőröknek, bőrfejűeknek

A film végső értékelése tehát:

6,8/10

Lenyűgöző teremtmények kritika

Bevallom sokat gondolkodtam, hogy erről a filmről írjak-e egyáltalán kritikát, elvégre, ha Jeremy Irons, Emma Thompson, és Emmy Rossum nem játszott volna benne, valószínű, hogy meg se néztem volna. Őmiattuk viszont megnéztem, még akkor is, hogy a kritikusoknál, és a kasszáknál is csúfos bukás volt a film.

Elöljáróban el szeretném mondani, hogy én nem vagyok oda a mostanság divatos könyvadaptációkért, az Alkonyat sorozat részről részre hullámzó szintet mutatott, ellenbe a Harry Potter sorozat igen érdekes volt. Így én úgy ültem le a film elé, hogy ha a Lenyűgöző teremtmények a kettő között fog elhelyezkedni, már boldog leszek, és valahol igazam is lett.

A film története alapvetően érdekes, bár nekem kísértetiesen hasonlított az Alkonyatéra, csak itt fordítva vannak a szerepek felosztva, és vámpírok helyett itt varázslók vannak. Viszont a szerelmi szál, nekem, mint férfi, sokkal jobban átjött, mint a nagy konkurensnél, az Alkonyatnál (ott nagyon szürreálisnak tartottam a szereplők közti kötödést). Itt szerencsére a szerelmi szál igenis valószerű, már amennyire egy fantasy filmnél ez lehetséges.

Na de a történetről kicsit bővebben:

Ethan egy kisvárosba él, Gatlinba. Apja, anyja halála után bezárkózott, és el se hagyja a lakást, talán éppen a rossz emlékek miatt Ethan minden vágya, hogy elhagyja a várost, erre csak a középiskola befejeztével lesz majd lehetősége. Ethant gyakran kínozzák érdekes álmok egy lányról, így nagyon meglepődik, amikor megpillantja a lányt, mint az új osztálytársat Lena-t. Lena-t mindenki kiközösíti, mivel, úgy hírlik a családjáról, hogy a sötétmágiákkal foglalkoznak. Ethan nagyon érdeklődik az álmaiba szereplő lány iránt, még akkor is, amikor a lány elutasító vele. Hamarosan lebomlik a fal közöttük és szerelmesek lesznek egymásba, és Ethan is megtudja, hogy mi igaz a sötétmágiáról szóló pletykákból….

Igyekeztem a rövid leírást a lehető leg spoiler mentesebben megírni, de ennél a filmnél ez nem egyszerű, hisz annyi fontos dolog van a történetbe, amit így el kell hallgatnom.

Először is szeretném megjegyezni, hogy akik a két Oscar díjas színész (Jeremy Irons, Emma Thompson) miatt szeretnék megnézni a filmet, sajnos csalódni fognak, habár mindkét színész karaktere fontos a történet szempontjából, mégis alig láthatjuk Őket a vásznon. Viszont akkor, amikor ott vannak, akkor tökéletesen hozzák a szerepüket. Sovány vigasz ez, és sajnos az előbb leírtak igazak Emmy Rossum-ra is.

A film két valódi főszereplője az Ethant játszó Alden Ehrenreich, és a Lena-t játszó Alice Englert. Ők ismeretlenségük ellenére jó választások voltak, szerintem meglepően jól hozták a szerepüket, legalábbis én velük együtt tudtam érezni, és sokkal kevésbé voltak idegesítőek, mint a Kristen Stewart, Robert Pattinson páros. Ellenbe elmaradtak Daniel Radcliffe, Emma Watson, és a többi Harry Potteres sztártól.

Nem véletlenül hasonlítom a filmet a két, mondjuk úgy, hogy nagytestvérhez, hisz valószínű pont a Harry Potter, és az Alkonyat sikere miatt írták meg ezt a regény sorozatot is, és ezért akartak belőle mindenáron filmet készíteni is. A gond az, hogy az átlag moziba járó közönség kezd teljesen megtelni ezekkel a filmekkel, főleg mióta a tévébe is állandóan ezt kell nézniük, ha épp nem a két filmsorozat valamelyikét adják a tévébe, akkor két tv-s sorozatot adnak, amely hasonló alapszituációból áll, igen ezek a Vámpírnaplók, és a kicsikét felnőttesebb True Blood, inni és élni hagyni. Megfigyelhetjük, hogy a közönség egyre kevésbé érdeklődik ezek a filmek iránt, mivel már túl sokszor látták. Valószínű, hogy ez az oka a bukásnak is, mivel az emberbe már a trailer alapján az-az érzés támad, hogy jaj, még egy!

Pedig, igen itt jön egy nagy pedig.

A világon semmivel se lett rosszabbul megcsinálva, mint az elődök. Nekem személy szerint a történetvezetés tetszett, nem unatkoztam egy percet se. Nem volt se hosszabb, se rövidebb, mint amilyennek lennie kellett. Mindig volt valami új, amit megtudtam a szereplőkről, és a történetről. Üres járatra nem is emlékszek, és nekem a végével se volt semmi bajom, sőt szerintem ez a tökéletes befejezés ehhez a filmhez.

Kimondottan a film mellett szól az is, hogy kevésbé lett „nyálas”, mint a „nagytestvér”.

A karakterek nekem nagyon is szimpatikusak voltak.  Volt több karakter, aki negatív szereplő volt, mégis nekem rokonszenvesnek tűnt. Ez mindenképpen elismerésre méltó dolog, hisz manapság kevés filmbe foglalkoznak annyit a karakterépítéssel, mint tették ezzel a filmmel (bár lehet, hogy a könyvnek is ez volt az erőssége).

A párbeszédek jól sikerültek, például pontosan ilyen beszélgetések zajlanak le, egy tini pár életébe.

A legjobban eltalált dolgok viszont, szerintem Ethan gondolatai voltak, amelyet narrálva halhatunk. Egy megzavarodott tininek igenis ilyen gondolatai lehetnek.

Nagyszerűen hozta át a film, hogy egy kisvárosban, hogyan is működik egy közösség, akit az egyik elítél, a többi is elítéli.

A vizuális effektekből se kellett több annál, mint amit beleraktak.

A pozitívumok ellenére a film korántsem tökéletes, bár a legnagyobb hibája szerintem az, hogy rossz időbe került a mozikba, néhány évvel ezelőtt óriási siker lett volna.

Sokan jelezték, hogy nem is hasonlít az eredeti könyvre, hogy túl sokat módosítottak rajta. Ezt én nem tudom, nem olvastam a könyveket, de ezt is vehetjük a hibái közé.

Negatívum lehet az is, hogy eléggé célközösség orientált, a célközönségén kívül meg valószínűleg a legtöbb embert már idegesíteni fog.

Nekem személy szerint nagyon hiányzott Ethan családja, és annak megismerése, anyjáról tudjuk, hogy meghalt, és azt, hogy apja ezután összeomlott. Talán ez lett a legidegesítőbb hiba a filmbe, Ethan-ról, Lena-ról, Lena családjáról, sőt még a városról is megtudunk dolgokat, szépen lassan megismerjük Őket, viszont Ethan családjáról semmit, és ez nagyon idegesített.

Halkan kimondom (vagyis leírom), hiányzott egy Charlie Swan karakter (aki nem tudná, Ő Bella apja az Alkonyatba, és Billy Burke személyesíti meg).

Összességébe egy korrekt, a célközönségét (12-23 éves) igenis szórakoztatni tudó, de korántsem páratlan, elmulaszthatatlan alkotás született, amely valószínűleg nem fog folytatást kapni, bár én azért lehet, hogy megnézném, mivel érdekelne, hogy mi történik a karakterekkel.

Kinek ajánlom a filmet:

A tini film kedvelőknek, és a tiniknek általában

Akiknek még nincs elegük romantikus fantasy műfajú filmektől

Kinek nem ajánlom:

A Jeremy Irons rajongóknak

Az Emma Thompson rajongóknak

A felnőtt lelkületűeknek

Akiknek viszont már elegük van a romantikus fantasy műfajú filmekből

A film végső értékelése tehát:

6/10